<!--
/* Style Definitions */
p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal
{mso-style-parent:"";
margin:0cm;
margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:12.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-fareast-font-family:"Times New Roman";}
@page Section1
{size:595.3pt 841.9pt;
margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt;
mso-header-margin:35.4pt;
mso-footer-margin:35.4pt;
mso-paper-source:0;}
div.Section1
{page:Section1;}
-->
EGY ÖREG FA
Egy öreg fa tövét kivágom,
Szívemet odatemetem,
Takarja a föld mélye,
Ne gyötörje szerelem.
Szerelmes szívvel jártam
Emberek között,
Szerelmet koldultam-hiába,
Kopogtattam ajtódon
szerelemre várva.
De minek a szív, valóban?
Eltemetni így fogom.
Mert akinek nincsen szíve,
Őt nem éri soha fájdalom.
Ugye nem feledsz el engem?
S emlékszel rám, ha mondják
nevemet?
Én emlékszem rád.
Mikor nevedet hallom, vérbe
borul az arcom.
Utamat most nem találom,
Lábam alatt sötét árok,
Bú szorítja a szívemet,
Míg a tiéd nem lelem.
De ha lelkem zenéjéből egy
hang elér édesen,
E bénító bűvöletből nem
szabadulsz sohasem.
Ha lelkem szikrájából csak
egy darabka is kebledre hull,
Szíved lángra gyúl, s elégsz
olthatatlanul.
Ha könnyem cseppjéből egy is
rád hull,
Szép rózsák közt, hü,
szerelmed örökre reám hull.
Én a tükröd vagyok, a versem
benned ég,
A bánatom patakban zokog,
Édes vágyam a tenyereden
tartod.
Benned vagyok sejtjeimmel,
Veled élek boldog
szerelemmel.
S amiben hittem, többé nem
hiszek,
De megbocsátok a földön mindenkinek.
Megbocsátok az izzó világnak,
Hisz szívem, mint a rózsák
mámorító illata,
Elillan napról-napra……..
Kommentáld!